Adócsalásért hét év börtönre ítélték a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon Vlaszák Lajost, a kecskemét-matkópusztai reptér üzemeltetőjét. A karácsony előtt három nappal tartott tárgyalásra elegáns öltözetben érkező válogatott sportrepülő pilótát láthatóan meglepte az elsőfokú ítélet. Főként az a pillanat, amikor Fodor Endre bíró - a mintegy háromórás határozatismertetés után - beszólította a fegyőröket, és a másfél éve zajló perben mindvégig szabadlábon védekező Vlaszák már csak bilincsben hagyhatta el a termet.

Az ítélethirdetés körülményei kísértetiesen emlékeztettek Stadler József 1986-as perére, amikor is az akasztói vállalkozó - ugyanezen a bíróságon - első fokon kilenc évet kapott. Ám nem csupán a "hely szelleme" és a kiosztott évek súlya miatt adódik a párhuzam: a vádlott nagyvonalú, jótékonykodó életmódja is az egykori juhászéhoz hasonlítható. Nemhiába jegyezte meg egyik pilótatársa a tárgyalóteremben: "Sokan és jól éltek Vlaszákból, mégsem ülnek itt a vádlottak padján."

Matkópuszta felvirágoztatója kétségtelenül befolyásos ismeretségi körrel rendelkezett. Szépen kivitelezett, a nemzetközi szabványnak megfelelő, két nagy kifutópályával is ellátott füves reptere ideális találkahelye volt a repülés hazai és külföldi szerelmeseinek. Vlaszák neve azonban onnantól vált közismertté, amikor 2001-ben azzal vádolták meg, ő adott megbízást egykori alkalmazottjának, Újvári Attilának néhány alföldi erdő felgyújtására, hogy aztán, mint légi tűzoltó, közreműködhessen azok eloltásában (HVG, 2001. augusztus 11.).

Vlaszák valóban szakember volt: nem akárhol, Kanadában tette le a légi tűzoltó-oktatói szakvizsgát. Ráadásul olyan jó benyomást keltett odakint, hogy alapítványa két éve 150 kézi URH-adóvevőt és tíz darab átjátszóállomást kapott az egyik kanadai tartományi erdészeti minisztériumtól, amelynek nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója, Shaw Bethel személyesen is ellátogatott Matkópusztára. A reptér megtekintése után a kanadai tisztviselő bejelentette: a hely ideális egy közép-európai légitűzoltó-oktató bázis létrehozására, amelybe a kanadai kormány is szívesen bekapcsolódna. A tervek azonban megrekedtek, mivel több büntetőeljárás is indult a matkópusztai repülős ellen, egyebek mellett épp az alföldi erdőtüzek ügyében.

A felmentésében mindvégig bízó Vlaszák optimizmusára az adott alapot, hogy a múlt év szeptemberében indult perében ugyanezen büntetőtanács Újvárit négy év börtönre ítélte, őt viszont bizonyítékok hiányában jogerősen felmentette a rongálásra való felbujtás vádja alól, valamint megszüntette az eljárást az okirat-hamisítási vádpontokban is (e szerint a pilóta Ónodi György néven fényképes újságíró-igazolványt állíttatott ki magának, és hamis adatokkal útlevélkérő lapot is benyújtott a fővárosban). A bíróság a jelek szerint a sokkal jelentősebb vádra koncentrált. A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség szerint ugyanis Vlaszák cége, a Business Air Hungary Kft. (BAH) 1995 végétől 1999-ig több mint 15 millió liter kerozint használt fel, amelyre 1996-tól fogyasztásiadó-mentességet kapott. Minthogy azonban repülőgépparkja nem tudott ekkora üzemanyag-felhasználást igazolni, a megyei főügyészség szerint a BAH Kft. több mint 14 millió liter kerozinra jogtalanul kért fogyasztásiadó-mentességet, alaptalanul igényelte vissza az áfát, valamint tetemes társasági adót sem fizetett be. Mindezek következtében a költségvetést összesen több mint 1,3 milliárd forint kár érte.

A bírósági eljárás kezdetén Vlaszák tartotta magát ahhoz a nyomozati szakban tett vallomásához, hogy a vitatott mennyiségű kerozint a saját gépei használták fel. A BAH Kft. viszont 1995-ben csak egy, 1996-ban pedig két L-410-est, valamint egy helikoptert és két, úgynevezett turbós melák permetezőgépet üzemeltetett. A bíróságon azonban a fenti járművek száma tovább "bővült", mert Vlaszák szerint más hazai repülőket is a cége nevére lajstromoztak. A Szentes Air Kft.-n és a Farnair Kft.-n keresztül üzemeltetett gépekről azonban utóbb kiderült, hogy a csekély számú felszállásokhoz az üzemanyagot nem Matkópusztán, hanem helyben, a sportegyesületek pénzéből tankolták.

A védelem adujaként viszont nem a hazai, hanem a külföldi repülők szerepeltek, mivel a Jugoszlávia elleni embargó idején a BAH Kft. részt vállalt a délvidékiek személyszállításában is. A szerződések szerint az újvidéki székhelyű Aero Vojvodina több nyugat-európai, légi szállítással foglalkozó cégnek adott megbízást jugoszláv állampolgárok utaztatására, amihez a BAH adta az üzemanyagot és a navigációs szolgáltatásokat. Az utasoktól a pénzt a megbízott utazásszervezők szedték be, akik a banki tranzakciók hiányában úgynevezett zsákos befizetésként adtak át 700 millió forintot a BAH-nak. Bár ezen a ponton felmerült az ENSZ-szankciók megsértése, valamint az azóta már elévült devizabűntett gyanúja is, a bíróság "átlépett" ezeken, mert Vlaszákék a jugoszláv repülési kapcsolatot a szerződéseken kívül egyebekkel nem tudták hitelt érdemlően alátámasztani.

Horváth Ákos, a védelem egyik képviselője a HVG-nek azt mondta, a külföldi gépek üzemeltetését be tudták volna bizonyítani, ha a bíróság meghallgatta volna a tanúikat. Az ítélet szerint azonban a pilóták és a százhalombattai Mol-telepről kerozint szállító sofőrök vallomása nem igazolta a védelem álláspontját. Előbbiek maximum évi háromszáz-négyszáz repülési óráról beszéltek, utóbbiak pedig szinte kizárólag matkópusztai úti célról tudtak beszámolni. Ennek ellenére a vádlottak nem panaszkodhattak, mert az üzemanyag-fogyasztást a bíróság nagyvonalúan kezelte. A rekonstruálhatatlanságok miatt nem vonta le például azt, hogy az országot elhagyó repülések esetében a külföldi tankolás a bevett gyakorlat. A szakértők azonban így sem tudták az elfogyasztott kerozin mennyiségét 1,2 millió liter fölé tornászni.

A fő kérdés persze az, hová lett a fel nem használt üzemanyag, valamint hogy a BAH Kft.-nél lezajlott vizsgálatok során miként találhattak mindent rendben az APEH, illetve a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága munkatársai. A gyanú az, hogy a kerozint gépjármű-üzemanyagként keverték be, ám ezt a védelem szakértői képtelenségnek tartották. Nem kétséges ugyanakkor, hogy - még ha az adóhatóság ellenőrei számszakilag mindent rendben találtak is - legalább a pénzügyőröknek jobban résen kellett volna lenniük a kerozin felhasználásával kapcsolatban. Az érvek megalapozottságát jelzi, hogy az ügyészségi nyomozóhivatal vizsgálatot indított az érintett fináncokkal szemben, de mivel a BAH-nál történt ellenőrzések során keletkezett hivatali akták nyomtalanul eltűntek, az eljárást megszüntették. A védelem ezért továbbra is úgy véli, az egész ügy csak fikción alapul.

Vlaszáknak azonban nem csupán az üzemanyagbalhét kell lényegében egyedül elvinnie. Őt és élettársát, Balogh Hajnalkát csődbűntettel is vádolják. A Kecskeméti Városi Ügyészség szerint ugyanis az általuk irányított ABS-Truck Kft. (AT) még 2000-ben 50 millió forint kölcsönt vett fel a Los Angeles-i székhelyűként feltüntetett, de ténylegesen be nem jegyzett, Aviation Interestment nevű gazdasági társaságtól. A pénzt azonban az AT Kft. rögtön továbbadta a felszámolás alatt álló BAH Kft.-nek, amely vállalta, hogy néhány hónap alatt visszafizeti ezt. A kölcsönt azonban a BAH nem törlesztette, ezért annak vagyona - így a matkópusztai reptér is - az AT-hez került. Vlaszák a vád szerint a kölcsönből csak 33 millió forintot fordított a BAH hiteltörlesztésére, s azt is a terhére róják, hogy a felszámolók elől eltitkolta: a cégnek még egy gépkocsija is van.